“A vélemény olyan, mint a s*gglyuk – mindenkinek van, de senki nem kíváncsi a másikéra.” Nos, ez baromira nem igaz. Abban az esetben nem kíváncsiak a másikéra, ha az nem egyezik az övékkel, nem erősíti azt.

Az én esetemben ez annyiban működik másként, hogy belőlem meg esetleg harapófogóval, nagy nehézségek árán fog valaki kihúzni véleményt. Állásfoglalásra bírni.

Lehet ez azért, mert megfelelési kényszerem van. (Nem állítom, hogy van. 😀 )Vagy csak mindent elfogadok és nem szeretnék választani, mert lehet, hogy holnap tök máshogy fogok gondolkozni arról, ami mellett vagy ellen kardoskodtam tegnap. …Akkor meg miért?

Ez nálam olyan “soha ne mondd, hogy soha”-dolog. Nem tudhatod.

Pl. a halálbüntetés kérdése. Meglepően sokan szeretnék visszaállíttatni. ..de vajon akkor is teljes mellszélességgel kiállnának mellette, ha az ő gyermeküket/szüleiket/férjüket/feleségüket, stb. ítélnék el?

És tényleg “egészen más” egy gyilkost meggyilkolni? Az a gyilkosság nem gyilkosság? (És a ‘hóhért’ nem hívhatjuk bérgyilkosnak?)

És tényleg nagyobb büntetés 2 perc alatt átúszni a másvilágra, mint életfogytig bezárva lenni, rabnak, elítéltnek (a szó minden értelmében!)?

 

Nem mondom, hogy elítélem a halálbüntetést, mert elfogadom, hogy egyesek ezt tartják jó megoldásnak – annak ellenére, hogy én személy szerint nem értek vele egyet.

 

…néha az emberek úgy elveszik maguktól a lehetőségeket. . .